47.fejezet - Boldogan éltek, míg...

Sziasztok! Meghoztam a 47.fejezetet, egyben az utolsó részt:(. Remélem tetszeni fog.Köszönöm az eddigi támogatásotokat, és véleményeket, és a reeeengeteg látogatót. Jó olvasást(:

*Adri szemszöge*

- HARRY. - kiáltottam, és már lógtunk is fejjel lefelé, majd nevetni kezdtünk.

- Na jó volt igaz? - kérdezte Harry mikor kiszabadítottak minket.

- Igen, igen. - mosolyogtam.

Az egész hét varázslatos volt. Végig Harryvel voltam. Az egyetlen ember, aki tudott a hollétemről, az Panna volt. Ja meg persze Zayn... Meg Louis, meg Niall, meg Liam, Danielle, és Eleanor...

Oké. Talán nem csak egy ember. 

Mikor vége lett az egy hétnek, szomorúan mentünk haza. Út közben bekapcsoltam a telefonom.... 167 nem fogadott hívás... Anya, apa... 

- Minden oké? - kérdezte Harry.

- Nem. Nem igazán. Hazza nagyon csúnyán ki fogunk kapni...Vagyis én..Na jó talán te is.

- Ezt magyaráztam neked. - mondta.

- Nem baj. Megoldom... valahogy.

- Jó. - vágta rá, majd dúdolni kezdett.

Pár óra múlva, már Dunaújvárosban voltunk.

- Sziasztok. - köszöntünk egyszerre, mire odarohantak hozzánk, és hosszan megöleltek.

- Beszéltem anyukáddal. - mondta Panna.

- Jesszus. Mit mondott? Aggódik? Lefogja harapni a fejemet?

- Nem! Mindent lerendeztem. Megérdemeltetek egy romantikus hetet együtt. - mosolygott aranyosan, majd újra megöleltem és a fülébe súgtam:

- Köszönöm. - motyogtam, és könnybe lábadt a szemem.

*Zayn szemszöge*

Pannát minden nap elkísértem az iskolába. Voltak kisebb vitáink, de mindig öt percen belül kibékültünk. Liz  egyszer olyan szinten bevadult, hogy Panna haját tépte, közben engem próbált megcsókolni. A jelenet brutális volt, de nagyon vicces.

*Harry szemszöge ( Nyolc évvel később)*

Még mindig gyönyörű. Menyasszonyi ruhában állt előttem, és soha de soha nem éreztem magam még ilyen boldognak. Megfogta a kezem, és a fülembe súgta:

- Csak a tiéd vagyok. - mondta, és láttam a könnyeket a szemében.

- Csak az enyém. - motyogtam.

A násznép között ott volt mindenki aki számít. Zayn, Panna... Akik pár hónappal beelőztek minket az esküvővel. Niall és Barbi, akik már komolyan tervezgetik közös jövőjüket, Louis, Eleanor, és a közös gyerekük, Larry. Danielle, és Liam, akik a nagy vita és sok szakítás ellenére együtt maradtak, és 

feltétel nélkül szeretik egymást. Ott állt anyukám, könnyes szemmel, és mosolygott. 

Apósom, anyósom, és Adri egész családja. Panna hasában már növekedett a pici gyermekük Zaynnel. Emiatt az ifjú pár teljesen kivirult.

- Te, Harold Edward Styles hites feleségedül  fogadod, az itt jelen lévő Krajsek Adriennt?

- Igen... - vágtam rá gondolkodás nélkül, és éreztem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon.

- Te, Krajsek Adrienn, hites felesége leszel az itt jelen lévő Harold Edward Styles-nak? 

Pár másodperc gondolkodás után, mosolyogva vágtunk bele az életünk következő szakaszába...

- Igen!

46.fejezet - Szökés

Sziasztok! Meghoztam a 46. fejezetet. Remélem tetszeni fog, írjatok véleményt. Jó olvasást!(:


*Harry szemszöge*
- Komolyan beszélsz? - Kérdeztem.
Adri bólintott, én pedig megfogtam a karját és beültünk a kocsiba.
Nem beszéltünk meg semmit, de autómatikusan megindultam a Balaton felé.
- Hova megyünk? - vigyorgott Adri.
-Majd meglátod. - vágtam rá.
Másfél óra múlva már ott voltunk. Bekötöttem Adri szemét, és segítettem neki kiszállni az autóból.
- Vigyázz. Most egylépcső, oszlop oszlop oszlop. -vezettem, Adri pedig a karomba kapaszkodva jött utánam.
-Hol vagyunk? - nevetett
-GÖDÖR GÖDÖR! - kiáltottam, de késő volt, úgyhogy elé rohantam, átkaroltam a derekát és mivel úgybiztonságosabbnak éreztem, a karjaimban vittem, egészen a partig. Mikor levettem szeméről a kendőt, a szájához kapott.
- Harry. - suttogta, majd kezeivel átkarolta a  nyakamat, és megcsókolt. - Te elhoztál egészen a Balatonig? - mondta könnyes szemmel.
- Elmennék veled a világ végére is! - mosolyogtam, mire megrázta a fejét, és letörölte könnyeit.
-Köszönöm...
- Nem volt könnyű ide találni.- nevettem, és kézen fogva leültünk egy padra, közvetlenül a tó mellé.
- Harry maradjunk itt amíg van orvosiigazolásom mert "beteg" vagyok. - mondta,és mélyen a szemembe nézett.
- Abból nagy baj lenne...
- Állok elébe! Hazza én veled akarok lenni. Csak te, és én...ketten.
- Na jó. Te tudod. Csak nem akarom, hogy a szüleid megutáljanak.  De akkor gyere. Van egy meglepetésem.
- Nem vagy semmi.. -nevetett.
- Gyere. - fogtam meg a kezét, és elvittem egy kivilágított helyre, ahol üvöltött a zene, és mindenki bulizott.
Az éttermekben még javában ettek az emberek.
Ennek a sornak a végén volt a bungee jumping. Adri kerek szemekkel állt előtte, majd rám nézett.
- Ez már túl nagy ajándék. És nincs is szülinapom....
- Egyszer élünk.
- De akkor is... - motyogta, és pár percen belül már fent is álltunk, beöltöztetve, ugrásra készen.
- HÁROM... - számoltam. - KETTŐ.  E...
- Harry várj. Ez nekem nem megy. - mondta remegő hangon.
- Tessék? - kérdeztem, mire megbotlottam, és lerántottam magunkat a mélybe.

45.fejezet - Zaynna

 Sziasztok! Meghoztam a 45. fejezetet. Remélem tetszeni fog. +18. Kiskorúaknak nem ajánlott xd. 

Jó olvasást!(:

*Harry szemszöge*

Mikor elengedtük egymást, Panna rám mosolygott, és vissza mászott Zaynhez. Ő megpuszilta a homlokát, s végre mindannyian, együtt beszélgetni kezdtünk. Néha Pannára néztem, aki Zayn ölébe dőlve nevetett. Egyszer csak megcsörrent a telefonom.

- Haló?

- Szia drágám. Csak érdeklődök, hogy mi újság...

- Nincsen semmi anyu.

- Adrival jól megvagytok? - kérdezősködött.

- Igen. - mosolyogtam. - Majd látjuk egymást. -Ráztam le gyorsan, és letettem a telefont. - Bocs. Csak... anya aggódik. - vigyorogtam.

*Louis szemszöge*

- Srácok. Mi holnap reggel elmegyünk nászútra. - mondta Louis Eleanort ölelgetve, és láttam, ahogy Liam és Danielle kereszte font karral ülnek egymás mellett.

- Minden oké? - kérdezte Harry.

- Ja. - vágta rá Danielle. Amit azért furcsálltunk, mert öt perce még semmi bajuk nem volt.

- Én pedig elviszem Adrit Bunge Jumpingozni. - váltott témát Harry.

- Komolyan? Az zsíííír. - mondta Panna.

- Menjünk mi is? - kérdezte Zayn a haját simogatva.

- NE! - vágta rá egyből, mire Zayn nevetni kezdett.

- Te tudod. - vonta meg a vállát.

- Én most megyek.. Szerintem Adrihoz. - mosolygott Harry.

- HAZZAAAA. - mondtam szomorúan, mire oda jött hozzám, és megölelt. - Szeretlek súgtam nevetve a fülébe, majd kisétált a házból.

Zayn hirtelen ránk nézett, és mintha kérlelő arcot vágott volna, arra célozva, hogy menjünk el valahova.

- Szerinteeeem... - dadogtam. - Mi.. Ö... Megnézzük a várost. - Fogtam meg Eleanor kezét, ahogy Liamét is, és magam után húzva őket, lementünk a Dunához.

*Zayn szemszöge*

-Ketten maradtunk. - Kacsintottam, mire Panna elmosolyodott.

- Na gyere. - mondta, és megragadva a karomat, s maga után húzott.

- Hova megyünk? - kérdeztem nevetve, mire felém fordult, és megcsókolt.

Az emeleten is van egy terasz, oda vezetett, és mondta, hogy várjak itt.

Pár perc múlva kijött egy takaróval, és egy pokróccal. 

- Mit csinálsz? - vigyorogtam, mire leterítette a takarót a földre, és magával rántott a padlóra, és hosszan megcsókolt. Reméltem, hogy bekövetkezik amire rég óta vártam. Miután fél órája csókolóztunk, levettem a pólóját, és ő is az enyémet, majd tovább vetkőztettük egymást. Már majdnem meztelenül feküdtünk a takaró alatt, végre megtörtént, és fantasztikus volt.

Pár óra beszélgetés után felöltöztünk, és lassan el is aludtunk.

*Eleanor szemszöge*

Éppen naplemente volt mikor leértünk a Dunához. A romantikázást csak Louissal  élveztük. Danielle és Liam közt látszott, hogy van valami konfliktus, de nem akartuk még jobban elrontani a kedvüket.

- Szeretlek Louis. - mosolyogtam, és megcsókoltam. 

- Én is téged El... - mondta a csókunk után.

*Harry szemszöge*

Elmentem Adrihoz, és mikor a ház elé értem, kavicsokkal elkezdtem dobálni az ablakát, majd mosolyogva kinézett.

- Hű de romantikus valaki. -suttogta, mire nevetni kezdtem.

- Gyere ki. - mondtam, és pár perc múlva már csókolóztunk is, és megpörgettem a levegőben.

- Kibírod az éjszakát nélkülem? - kuncogott.

- Nem! - mondtam határozottan, és mélyen a szemébe néztem.

- Ajj. Várj itt! - vigyorgott, és berohant a házba, majd pár perc múlva visszajött, egy táskával a kezében, és a fülembe súgta:
- Szökjünk meg.

44.fejezet - Sorry

Sziasztok! Meghoztam a 44.részt. Köszönöm a több mint 2000(!) látogatót. :D 
Fantasztikusak vagytok. Jó olvasást!(:


*Adri szemszöge*
- Úristen Harry. - mondtam az arcomat a kezembe temetve.
- Drágám. - vigyorgott, és megölelt.
- Oké. Ezentúl tényleg legyünk óvatosabbak. - nevettem.
- Adri... - váltott témát Harry. - Akkor mi bajod ha nem vagy terhes? - kérdezte, arcomról pedig lehervadt a mosoly.
- Ó. Erről meg is feledkeztem. Biztos valami rosszat ettem. - legyintettem, és beszálltunk a kocsiba.
Vissza fele már kicsit "hangosabb" voltam, mint az oda úton, és a kedvem is sokkal jobb volt.
- Harry... Ma már haza kéne mennem . - mondtam szomorúan.
- Igen tudom... - Mármint. Már most oda vigyelek?
- Aha...
- Rendben. - bólintott, és pár perc múlva már otthon is voltam.
Kiszálltam a kocsiból, ahogy Harry is. Oda jött hozzám, átkarolta a derekamat, és megcsókolt.
- Khm. - Köhintett valaki.
- Apu? - kérdeztem, és eltoltam magamtól Harryt, de ő még fél karjával átölelt.
- Sziasztok gyerekek. - köszönt, mi pedig nevetni kezdtünk. - Mi olyan vicces?
- Semmi. Semmi... - zártam le a témát.
- Rég láttalak Adrienn! - mondta apa mérgesen, és a ház felé intett, arra célozva, hogy ideje bemenni.
- Mindjárt megyek. - vágtam rá, mire ő bement. A "mindjárt megyek"- ből lett két óra, majd elköszöntünk egymástól, és én is bementem.
- Sziasztok. - vigyorogtam, de furán néztek rám a szüleim.
- Hogy vagy? - kérdezte anyu aggódva.
- Most már jobban. - harapdáltam a számat, és magamban nevetni kezdtem.
- Jó...
- Igen. Holnap már suliba is tudsz menni igaz? - kérdezte apa vörös fejjel.
- Gondolom. - mosolyogtam.
- Csak Harry ne legyen beteg..! - mondta gúnyosan.
- Miért lenne? - kérdezte anyu kíváncsian.
- Biztos elkapta mert megcsókoltam. - nevettem.
- Jaj ne már! Komolyan azt hitted, hogy még nem tartanak a csókolózásnál? - kérdezte anyu aputól, én pedig úgy döntöttem otthagyom őket, és bemegyek a szobámba.


*Panna szemszöge*
- Zayn... Inkább menjünk hozzátok. Nem akarok most otthon lenni.
- Te tudod. - vonta meg a vállát, és irányt váltottunk. Mikor oda értünk, mindenki a tévé előtt hevert, és beszélgettek. Nem is a műsort nézték.
- Sziasztok. - köszöntünk Zaynnel egyszerre, majd levágódtunk a földre.
- Mizujs? Milyen volt a suli? - kérdezte Eleanor, majd oda jött hozzám, leguggolt mellém, és megölelt.
- Eltelt... - mondtam unottan, és a konyha felé mentem. Találtam egy zacskó popcornt, és vissza mentem a nappaliba.
- Kértek? - kérdeztem.


*Harry szemszöge*
Panna végig kérdezett mindenkit, s mikor hozzám ért, nyúltam volna a popcornért, de elhúzta a kezét, és mintha mi se történt volna evett tovább.
Megráztam a fejemet. A többiek mind felvont szemöldökkel nézték végig a történéseket.
- MI. A. FENE. VAN. MÁR?- kérdezte Louis idegesen.
Panna egyre nagyobb marékkal vett ki a popcornból, és a fele a földre hullott. Mikor a következő adagot vette ki, összemorzsolta, és bőgni kezdett.
- MEGÖLÖD A BARÁTNŐMET! - üvöltötte.
- Félre érted. - suttogtam.
- Mi? Félre értem? Mit értek félre? Eszedbe se jutott, hogy ez Adrinak mekkora gáz lesz? TIZENNÉGY ÉVES! Gimnázium első osztályába jár basszus!! 
- Panna. - mondtam halkan, és a többiekre néztem, akik döbbenten bámultak minket.
- SZÜLNÉL GYEREKET TIZENNÉGY ÉVESEN? - kérdezte kiabálva.
- Mi? - vágott közbe Louis. - Adri terhes? - mondta megdöbbenve Louis, mire mindenki lefagyott. 
- Nem. Nem értitek.
- Harry... - mondta Danielle könnyes szemmel. - Harry igaz ez?
Nem válaszoltam, mert megszólalni sem bírtam. Panna keresztbe fonta a karját, és még jobban elkezdet sírni.
- Hé. - mondta Zayn fáradtan felém fordulva, majd magához ölelte a lányt.


*Zayn szemszöge*
-Nem hiszem el. - suttogta Panna.
- Bébi. Ne aggódj.- mondtam a hátát simogatva, és Harry felé fordultam. - Szóval ma voltatok orvosnál...
- Ha hagytátok volna, hogy elmondjam, ha Panna nem vágja le ezt a hisztit, talán nem is tartanánk most itt.
Adri nem terhes! - mondta, Panna pedig felkapta a fejét, és letörölte könnyeit.
- Tessék? - kérdezte halkabban.
- Panna én tényleg. Soha nem bántanám őt. Megértem. Teljesen megértem, hogy így kiakadtál.... Sajnálom.
- Harry. Ne haragudj. - mondta, majd oda mászott hozzá négykézláb, és megölelte.


*Harry szemszöge*
- Olyan idióta voltam. - súgta a fülembe. - Ugye nem haragszol? Harry. Ugye nem?Elmondhatatlanul sajnálom.
- Én is... - mondtam a hátát simogatva.
Ott ültünk a földön, mindenki minket bámult. És akkor már tudtam, hogy vége. Vége annak az időszaknak amit most átéltünk. Már akkor éreztem, hogy egy sokkal jobb időszak vár ránk.

43.fejezet - "Tini" szerelem

Sziasztok! Meghoztam a 43.részt. Mivel Ipadon írtam lehet, hogy vannak benne hibák. Azért én megpróbáltam átnézni. Úgyhogy ezért mindenkinek bocsánat, és Jó olvasást!(:


*Adri szemszöge*
 Soha nem izgultam még ennyire. Megszorítottam Harry kezét, majd köszöntünk a doktornőnek.
 - Sziasztok. - köszönt kedvesen, majd leültetett minket. 
- Mennyire sikerült beszélni erről a... dologról? - kérdezte az orvos. 
-Hát.. Sokat beszéltünk. Adri ma nem mentiskolába mert nagyon hányingere volt, és rosszul érezte magát. - magyarázott Harry.  - Én egész nap mellette voltam, és... Tehát együtt voltunk. 
- Értem... Szülők mennyit tudnak az egészből?
 - Nem sokat...- vágtam rá.
 - Szóval semmit. Értem.
 - Azt se tudják, hogy hol tart a kapcsolatunk. - vakargatta harry a homlokát. - Ők úgy gondolják ez egy " tipikus tini szerelem". De nem. Nem hinném. Ennél sokkal többről van szó. Én nem sokára 19 leszek. Eljött az az idő, hogy,meg akartam találni az igazit. Ezt nem is félek már kimondani. Tudom, hogy Adri az. Nem keresgetek, nem nézek más nők után. Akárki mond rólam bármit. Most ezzel megcáfolnám azt is, hogy az idősebb nők jönnek be inkább. Ezt sose mondtam, egyszerűen csak eddig nem nagyon... Sőt egyáltalán nem volt dolgom, nálam fiatalabb lánnyal. Bele se gondoltam, hogy majd egy nálam fiatalabb emberben fogom megtalálni azt, amit keresek. És most akármit szorongat abban a borítékban... Én a barátnőm mellett fogok állni. Fogni fogom a kezét, és támogatni minden helyzetben! 
- Harry...- mondtam a könnyeimmel kűzködve. - szeretlek. - öleltem magamhoz, majd a fülébe súgtam: - Akkor lássuk...
 A doktornő pár másodpercig csak mosolygott, majd a kezében tartott borítékra nézett.
 - nem tudom, hogy közöljem veletek a hírt... Szeretnétek elolvasni, vagy felolvassam, vagy csak egyszerűen közöljem veletek, azt az egy szót.... Ami.... 
Ebben a pillanatban mintha megállt volna az idő. Olyan szorosan fogtam Harry kezét, hogy Szinte elszorítottam a vérkeringését.
 - Várjon. - mondta Harry, majd kikapta a kezéből a papírt. - olvassuk fel mi...- suttogta, én pedig bólintottam. Kivette a lapot a borítékból.... A szó ami rajta állt, pedig nem volt más... Mint az, hogy:
 - negatív. - üvöltöttük Harryvel egyszerre, majd megöleltük egymást.
 Olyan örömet, amit ketten kaptunk, és éreztünk, még nem tapasztalhatott soha, senki. Felpattantunk a székből, és mint két őrült, ugrálni kezdtünk.
 - ADRI. - üvöltötte Harry és mindkettőnkből kitört a bőgés. 
 - HARRY! HARRY! - visítoztam, és megcsókoltam.
 Ilyen idiótán még sose csókolóztunk, mert mintha közben ugrálni akartunk volna. Szóval érdekesen néztünk ki.
 - köszönjük. - mondtuk kisírt szemmel a doktornőnek egyszerre, majd oda ugra bugrálva hozzá megöleltük, és megpusziltuk az arcát.
 - Harry. Most, hogy ilyen jó kedvedben vagy... Adnál nekem egy autógrammot? - kérdezte a doktornő mosolyogva.
 - Tizet is!!!- jelentette ki Harry.
 Még sose láttamilyen boldognak. De tudtam mit érez. Pontosan tudtam. 
- Ezentúl óvatosabban. - kacsintott az orvos,mi pedig nevetve kimentünk a rendelőből.
 Kézenfogva futottunk ki a kórházból. Mindenki csak nézett, hogy mit szívtak ezek? Az előbb még egy fokkal fancsalibb képet vágtak...De nem is érdekelt semmi más. Csak Harry. A barátom. Akibe mostmár egészen biztos, hogy totálisan beleszerettem.

42.fejezet - Liz

Sziasztok! Itt is van a 42. fejezet. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!(:


*Panna szemszöge*
- Á. Köszönöm. - mondtam, majd elengedtem Louis karját, és hála ként megöleltem. Elég furán viselkedett, de nem foglalkoztam vele, úgyhogy bementem a suliba. Fel a terembe, ahol valaki megdobott egy papír galacsinnal.
- Hé. Ez most mért  jó neked? - kérdeztem gúnyosan, ő pedig a papír darabra mutatott. Felvettem, és a helyemre sétáltam. Kinyitottam, s a következő szöveg állt benne:

*Vagy szakítassz vele, vagy nagyon... nagyon megbánod.

                                 Liz *

Mikor az utolsó szavakat olvastam hangosan felröhögtem, mire mindenki rám nézett, Liz pedig megdobott egy újabb galacsinnal. Amibe a következő volt írva:

* Vannak fényképeim... *

Felé fordítottam a fejem és láttam, hogy mutogatja azt a képet amin éppen megölelem Louist.

- Csak nem gondolod, hogy ezért fog "szakítani" velem? - nevettem.

- Majd meglátjuk. - mondta, és átdobta a vállán hosszú szőke haját. Engem üldöznek a szőkék. Eddig itt volt Perrie, most Liz. Hát nem szép az élet? Mire észhez kaptam már javában tartott az óra.
- Panna. Te tudod a választ a kérdésre?  - kérdezte a tanár.
- Öö. Rákóczi Ferenc? 
- Biztos ez is jó válasz valamire, de én a háromszög kerületére vagyok kíváncsi...  Gondolom egészen máshol jár az eszed kislányom... - jött oda a tanár az asztalomhoz.
- Biztos az ex barátján... Zaynen. - röhögött Liz gúnyosan.
- Hallottam hírét. - vigyorgott a tanár, és visszament a táblához magyarázni.
Az órák lassan teltek. Mikor végeztem, az iskola előtt hatalmas tömeg állt. Nagy nehezen átvergődtem magam a tömegen, és láttam, hogy Liz Zaynek mutogatja a fényképezőjét, Zayn pedig veszettül röhög.
- Szia. - köszöntem, Zayn pedig magához ölelt, megpuszilta a fejem búbját, majd hosszan megcsókolt.
- MI VAN? - üvöltött Liz. - Szóval nem haragszol rá?
- Dehogy haragszok. Hülye vagy? Megölelte. Louis amúgy is mindent elmagyarázott. - vigyorgott Zayn, én pedig megfogtam a kezét.
- Mehetünk? - kérdezte, bólintottam, és elindultunk hozzám.


*Harry szemszöge*
Adri köntösben ült a kanapén, én vittem neki vizet. Vágtam fel neki kockákra gyümölcsöt is.
- Harry. - mosolygott sápadtan. - Olyan... kedves vagy hozzám. Nagyon szeretlek. Köszönöm. Köszönöm, hogy vagy nekem - Csókolt meg, leültem mellé és megfogtam a kezét.
-Adrienn! Én köszönöm... 
Nem sokkal később, olyan fél tíz körül, elindultunk az orvoshoz,s beültünk a kocsiba. Fél kezem Adri combjára tettem, másikkal vezettem.
- Minden rendben lesz. - biztatgattam, de nem sikerült felvidítani.Énekeltem is neki, de ő egész úton csöndben volt. - Ma Louist megölelte Panna, és egy csaj terjeszteni kezdte Pannáról, hogy megcsalja Zaynt.
- Váltottam témát, de ez sem hatott. - Szeretem a csokoládét! - jelentettem ki kínomban, mire Adri felnevetett. 
- Harry. Jól vagyok. Tényleg.... Nem kell produkálnod magad. - mondta, mikor beálltunk a parkolóba.
- Készen állsz? - kérdeztem a rendelő előtt állva
- Nem. Te? 
- Én sem. - nevettem a fejemet vakargatva, majd beléptünk az orvosi szobába...

41. fejezet - Harry és Panna

Sziasztok! Meghoztam a 41.részt.  Valamelyik nap épp azon gondolkoztam, hogy nemsokára befejezem a blogot. Ti mit szóltok az ötlethez? Hogyha sokan írjátok, hogy ne, akkor talán folytatom. Én élvezem az írást, és totál feldobja a napjaimat, csak nem tudom, hogy érjen véget. Mostanában? Vagy még ne? Mindenesetre köszönöm a több mint 1900 látogatót. jó olvasást!(:


* Zayn szemszöge*
- Te teljesen megőrültél! - jelentettem ki határozottan.
- Nagyon kikészültem.... - mondta könnyes szemekkel.
- Én itt leszek melltetted. Akármi történik.
- Zayn, én nagyon szeretlek téged, de őt senki nem pótolhatja.
- Megértem! - mondtam, majd megöleltem, ledöntöttem az ágyra, és megcsókoltam. Vetkőztetni kezdtem, és ő is engem...
- Hé. Ugye nem akarunk mi is gyereket? - kérdezte nevetve.
- De én ezt már nem bírom. - válaszoltam én is röhögve.
- Sajnálom.- Suttogta.
- Óvatos leszek... - húztam a számat, és próbálkoztam a kiskutya pofával, de nem adta meg magát.  - Na jó... Te akartad. - vigyorogtam, és csikizni kezdtem.
- NEEEE. ZAYN. - visítozott, mire befogtam a száját, és folytattam.
- Ne? Kérj meg szépen. - mosolyogtam, mert élvezet volt nézni ahogy szenved. 
- Neeee. Légy szíves hagyd abba. BE PISILEK. ZAYN. - nevetett.
Amint abba hagytam megköszönte, és hozzám vágott egy párnát.
- Hülye. - mondta keresztbe font karral, és egy csók közben ledöntött az ágyra. 
- Szeretlek. - suttogtam a fülébe, és végig simítottam kezemet a derekán.
- Én jobban. - vigyorgott, és végig húzta kezét a mellkasomon. - Viszont az nem ér, hogy te nem vagy csikis. - nevetett.
- Mi az, hogy nem ér? - csikiztem meg a nyakát, mire elhúzódott tőlem. Órákig beszélgettünk,azt is csak néha szakította meg egy-egy csókcsata.


*Harry szemszöge (másnap reggel)*
- Basszus... - mondtam - Adri. - Ébresztettem fel egy csókkal, majd kipattant az ágyból.
- SULI. - üvöltött, és már rohant is a fürdő szoba felé. - Panna. - dörömbölt az ajtón, és abban a pillanatban kijött, hajára csavart törülközővel, és megtorpant előttem.
- Harry. - fonta keresztbe a kezét.
- Panna... - válaszoltam, és elmentünk ellenkező irányba, amit a többiek kerek szemmel néztek végig.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Boo bear röhögve.
- Nem tudod miről maradtál le tegnap... - válaszoltam a fejemet vakargatva.
- Miről? 
Nem válaszoltam, csak leültem, és bámultam magam elé, mikor Adri jött ki a fürdőszobából, és a fülembe súgta, hogy nagyon rosszul van.
- Bébi. - mondtam szomorúan az arcát simogatva. - Mi legyen?
- Szólok anyának... - vágta rá, és már a fülénél is volt a telefon.
Pár perc múlva visszajött, és közölte, hogy nem megy suliba. Elmondtam Zaynnek, aki egyből dühöngeni kezdett, mert tudta, hogy Panna gyalog nem ér be az órára.
- Majd én elviszlek. - mondta Louis, és pár perc múlva már úton is voltak, de Zayn nem ment velük, mert olyan álmos volt, hogy visszafeküdt aludni.


*Louis szemszöge*
Beültünk a kocsiba, Panna végig énekelte az utat, én pedig röhögtem.
- Nem tetszett? - kérdezte gúnyosan.
- De. Tényleg. Csak olyan aranyos vagy. - vágtam rá, de miután kimondtam rájöttem, hogy rossz ötlet volt.
- Ezt, hogy érted?
- Nem tudom miért mondtam... - magyarázkodtam, ő meg nevetni kezdett.
- Louis..Louis. - mosolygott mikor beálltunk az iskola parkolójába.
Kiszálltunk a kocsiból, Pannát pedig leszólította valaki.
- Ez ki már megint? - kérdezte
- ÖÖö Louis, ő a testvérem Balázs, Balázs, ő Louis. 
- Ő is valami One direction tag? 
- Igen...- mondta alig hallhatóan Panna.
- Csá. - fogtam vele kezet, de láttam az arcán, hogy nem nagyon bírja a társaságom, úgy hogy úgy döntöttem  elköszönök.
- Amúgy te nem Zaynnel jársz? - kérdezte Balázs Panna felé fordulva.
- Nem.nem. félre érted a dolgot. Én csak elhoztam. Mert... öm... 
- Zayn nem tud vezetni. - segített ki Panna, majd tátogtam egy köszönömöt, és elbúcsúztunk. Balázs elment, mi pedig pár percet még beszélgettünk. Panna egyszercsak véletlenül megbotlott, én pedig elkaptam a karját, de elég félreérthetően nézett ki az egész. Ott szerencsétlenkedtünk. És sajnos ha jól láttam készült rólunk néhány fénykép is...