44.fejezet - Sorry

Sziasztok! Meghoztam a 44.részt. Köszönöm a több mint 2000(!) látogatót. :D 
Fantasztikusak vagytok. Jó olvasást!(:


*Adri szemszöge*
- Úristen Harry. - mondtam az arcomat a kezembe temetve.
- Drágám. - vigyorgott, és megölelt.
- Oké. Ezentúl tényleg legyünk óvatosabbak. - nevettem.
- Adri... - váltott témát Harry. - Akkor mi bajod ha nem vagy terhes? - kérdezte, arcomról pedig lehervadt a mosoly.
- Ó. Erről meg is feledkeztem. Biztos valami rosszat ettem. - legyintettem, és beszálltunk a kocsiba.
Vissza fele már kicsit "hangosabb" voltam, mint az oda úton, és a kedvem is sokkal jobb volt.
- Harry... Ma már haza kéne mennem . - mondtam szomorúan.
- Igen tudom... - Mármint. Már most oda vigyelek?
- Aha...
- Rendben. - bólintott, és pár perc múlva már otthon is voltam.
Kiszálltam a kocsiból, ahogy Harry is. Oda jött hozzám, átkarolta a derekamat, és megcsókolt.
- Khm. - Köhintett valaki.
- Apu? - kérdeztem, és eltoltam magamtól Harryt, de ő még fél karjával átölelt.
- Sziasztok gyerekek. - köszönt, mi pedig nevetni kezdtünk. - Mi olyan vicces?
- Semmi. Semmi... - zártam le a témát.
- Rég láttalak Adrienn! - mondta apa mérgesen, és a ház felé intett, arra célozva, hogy ideje bemenni.
- Mindjárt megyek. - vágtam rá, mire ő bement. A "mindjárt megyek"- ből lett két óra, majd elköszöntünk egymástól, és én is bementem.
- Sziasztok. - vigyorogtam, de furán néztek rám a szüleim.
- Hogy vagy? - kérdezte anyu aggódva.
- Most már jobban. - harapdáltam a számat, és magamban nevetni kezdtem.
- Jó...
- Igen. Holnap már suliba is tudsz menni igaz? - kérdezte apa vörös fejjel.
- Gondolom. - mosolyogtam.
- Csak Harry ne legyen beteg..! - mondta gúnyosan.
- Miért lenne? - kérdezte anyu kíváncsian.
- Biztos elkapta mert megcsókoltam. - nevettem.
- Jaj ne már! Komolyan azt hitted, hogy még nem tartanak a csókolózásnál? - kérdezte anyu aputól, én pedig úgy döntöttem otthagyom őket, és bemegyek a szobámba.


*Panna szemszöge*
- Zayn... Inkább menjünk hozzátok. Nem akarok most otthon lenni.
- Te tudod. - vonta meg a vállát, és irányt váltottunk. Mikor oda értünk, mindenki a tévé előtt hevert, és beszélgettek. Nem is a műsort nézték.
- Sziasztok. - köszöntünk Zaynnel egyszerre, majd levágódtunk a földre.
- Mizujs? Milyen volt a suli? - kérdezte Eleanor, majd oda jött hozzám, leguggolt mellém, és megölelt.
- Eltelt... - mondtam unottan, és a konyha felé mentem. Találtam egy zacskó popcornt, és vissza mentem a nappaliba.
- Kértek? - kérdeztem.


*Harry szemszöge*
Panna végig kérdezett mindenkit, s mikor hozzám ért, nyúltam volna a popcornért, de elhúzta a kezét, és mintha mi se történt volna evett tovább.
Megráztam a fejemet. A többiek mind felvont szemöldökkel nézték végig a történéseket.
- MI. A. FENE. VAN. MÁR?- kérdezte Louis idegesen.
Panna egyre nagyobb marékkal vett ki a popcornból, és a fele a földre hullott. Mikor a következő adagot vette ki, összemorzsolta, és bőgni kezdett.
- MEGÖLÖD A BARÁTNŐMET! - üvöltötte.
- Félre érted. - suttogtam.
- Mi? Félre értem? Mit értek félre? Eszedbe se jutott, hogy ez Adrinak mekkora gáz lesz? TIZENNÉGY ÉVES! Gimnázium első osztályába jár basszus!! 
- Panna. - mondtam halkan, és a többiekre néztem, akik döbbenten bámultak minket.
- SZÜLNÉL GYEREKET TIZENNÉGY ÉVESEN? - kérdezte kiabálva.
- Mi? - vágott közbe Louis. - Adri terhes? - mondta megdöbbenve Louis, mire mindenki lefagyott. 
- Nem. Nem értitek.
- Harry... - mondta Danielle könnyes szemmel. - Harry igaz ez?
Nem válaszoltam, mert megszólalni sem bírtam. Panna keresztbe fonta a karját, és még jobban elkezdet sírni.
- Hé. - mondta Zayn fáradtan felém fordulva, majd magához ölelte a lányt.


*Zayn szemszöge*
-Nem hiszem el. - suttogta Panna.
- Bébi. Ne aggódj.- mondtam a hátát simogatva, és Harry felé fordultam. - Szóval ma voltatok orvosnál...
- Ha hagytátok volna, hogy elmondjam, ha Panna nem vágja le ezt a hisztit, talán nem is tartanánk most itt.
Adri nem terhes! - mondta, Panna pedig felkapta a fejét, és letörölte könnyeit.
- Tessék? - kérdezte halkabban.
- Panna én tényleg. Soha nem bántanám őt. Megértem. Teljesen megértem, hogy így kiakadtál.... Sajnálom.
- Harry. Ne haragudj. - mondta, majd oda mászott hozzá négykézláb, és megölelte.


*Harry szemszöge*
- Olyan idióta voltam. - súgta a fülembe. - Ugye nem haragszol? Harry. Ugye nem?Elmondhatatlanul sajnálom.
- Én is... - mondtam a hátát simogatva.
Ott ültünk a földön, mindenki minket bámult. És akkor már tudtam, hogy vége. Vége annak az időszaknak amit most átéltünk. Már akkor éreztem, hogy egy sokkal jobb időszak vár ránk.