Sziasztok! Köszönöm a több mint 600(!) olvasót. Fantasztikusak vagytok. És bocsi, hogy tegnap nem raktam fel újat, de most itt van a 19.rész. Jó olvasást!(:
*Adri szemszöge*
Kérdőn Louisra néztem, ő pedig intett,hogy menjek Harry után. Felszaladtam a lépcsőn, és a szobája felé vettem az irányt. Pannáéktól nevetés hallatszódott ki. Legalább ők jól érzik magukat...
- Harry. -kiáltottam, mert kulcsra zárta az ajtót.
- Hagyjál békén. - mondta lányos hangon.
- Nem vagy vicces. - nevettem - Amit az előbb mondtál... komolyan gondoltad? - kérdeztem, és már kezdett fura lenni, hogy ajtón keresztül beszélgetünk.
- Szerinted?
Pár másodpercig csöndben álltam, majd leültem az ajtó mellé, és neki dőltem a falnak. Miután nem válaszoltam, Harry azt hitte, hogy elmentem, úgyhogy kinézett az ajtón.
- Te itt vagy?
- Szerinted? - kérdeztem gúnyosan.
Leguggolt elém, és megfogta a kezemet.
- Komolyan gondoltam... - mondta, és mélyen a szemembe nézett.
- Ne haragudj... - suttogtam.
Közel hajolt hozzám, és hosszasan megcsókolt.
- Menjünk be. - mondta, és a szoba felé intett.
Bólintottam, majd mikor bementünk, lerogytunk az ágyra, ő pedig szorosan magához ölelt.
- Harry az az sms... - mondtam, és eltoltam magamtól.
Megrázta a fejét, és már mondani akart volna valamit, mikor kopogtak az ajtón.
- Bocs ha zavarok... Harry beszélhetnénk? - kérdezte Louis.
- Nincs mit megbeszélni.
- Neki megbocsájtasz?
Amint ezt kimondta, Harry felpattant az ágyról, és kiment a szobából.
*Louis szemszöge*
- Letisztáztátok?
- Aha.
- És...?
- Louis mondjad már mi van, mert nem érek rá egész nap.
- Ne haragudj, hogy mertem valamit kérdezni.
- Szóval nincs harag?
- Nem tudom Louis, hogy... erre mit mondjak.
Pár percig némán álltunk egymással szemben, majd Eleanor ugrált felénk a folyosón.
- Mizu? - kérdezte nagy vigyorral az arcán.
Harry kinyitotta az ajtót, és mondta, hogy menjen be Adrihoz.
- Szóval...? - kérdeztem bizonytalanul.
- Megbocsájtok... De nem felejtek. - mondta, majd hátat fordított nekem, és bement a szobába.
*Panna szemszöge*
- Panna... Mi lenne, ha csinálnánk egy koncertet Magyarországon? - kérdezte vigyorogva.
- Ez jó ötlet...
- Akkor beszélek majd a többiekkel.
- Jó... - mondtam, és vissza ültem a helyemre.
- Baj van?
- Nem. Csak tudod biztos lesz ott pár olyan ember, aki nem fog örülni nekünk...
- Kiknek? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
- Adrinak, és nekem.
- Te hülye vagy! - jelentette ki határozottan.
- Kösz. - nevettem.
Felém fordult, majd hosszan magához ölelt.
- Bízd rám. - súgta a fülembe, és kiment a szobából.
Pár percig ültem, majd utána mentem. Harry szobájába találtam, ahol Adri és Harry vigyorogva ültek egymás mellett. Elég hülye fejet vágtak, de nagyon örültem... Ezek szerint szent a béke.
- Hali.. - intettem, majd leültem a szobájukban lévő fotelba.
Adri rám kacsintott, mire elmosolyodtam.
- Szóval koncert.. - szólat meg Zayn. - Mit szólnátok hozzá ha koncerteznénk egyet itt?
- Tetszik az ötlet. - válaszolta Harry.
Láttam, hogy Adri is húzza a száját, és azt is tudtam, hogy miért. Én se nagyon pártoltam az ötletet, de mivel miután Zayn végig kérdezte a többieket, és mindenki beleegyezett, a fiúk már posztolták is twitterre.
- Mikor Zayn gépezett, leültem mellé.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, és a vállára hajtottam a fejemet.
- Még meg se néztelek követsz e. - mosolygott.
Megkeresett a twitteren , és mikor megtalált, ráment a követésre, amiért kénytelenül is elmosolyodtam.
- Add ide a telód. - mondta.
- Miért?
- Csak add ide.
Kezébe nyomtam, és elkezdte nézegetni a képeket.
- Ez tetszik? - Kérdezte, és felém fordította a telefont, amin egy közös kép volt.
- Igen ez jó. - válaszoltam.
Pár másodperc múlva már fent is volt a fénykép a twitteren, beállítva profilképnek.
- Zayn...
- Igen?
Nem válaszoltam, csak mosolyogtam, körülbelül 5 percig.
- Elkérhetem a laptopot egy picit? - kérdeztem, mire az ölembe rakta, és bekapcsolta a tv-t.
Bejelentkeztem twitterre, és megnéztem a képet. Láttam, hogy alá volt írva:
*She is my life*
Mikor Zayn észrevette, hogy vigyorgok, oda ült mellém, és megnézte mit csinálok.
- Oké. Eddig bírtam...
- Mit? - kérdeztem, de abban a pillanatban felkapott, és a szoba felé vitt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése