40.fejezet - Pánik

Sziasztok! Elérkeztünk a 40.részhez. Köszönöm az eddigi kommenteket, és a több mint a 1800 látogatót. Jó olvasást!(:


* Adri szemszöge*
Pár percig némán álltunk egymással szemben, mikor Harry megtörte a csendet.
- Oké semmi baj... - vakargatta a fejét. - Megoldjuk! - biztatgatott, kevés sikerrel. 
- Most mi lesz? - kérdeztem a körmömet rágva, Harry pedig rácsapott a kezemre.
- Ezt ne. - röhögött, majd megrázta a fejét. - Majd... Én bejövök, írok neked egy sms-t, és... hogyha tényleg terhes vagy - küzdött Harry a könnyeivel.  - Akkor kikérlek az óráról, és közöljük a szüleiddel.
Bólintottam, megöleltem, és indultunk vissza a házhoz.
- Várj... - Ragadta meg a karomat, és magához húzott. Fél centire voltunk egymástól, úgy suttogta a fülembe:
- Azóta mióta... Szóval tudod.. Meg se csókoltál. - húzta fél mosolyra a száját, majd felém hajolt. Miután eltoltam magamtól, vágott egy gúnyos arcot, és kikerülve engem, megindult a ház felé.
- Harry... - nyúltam a karja után, de elkapta a kezét.
- Adri ne szórakozz velem! Szeretlek. És te is tudod jól, hogy nem akarnálak ilyen helyzetbe hozni. Soha. Nem hagynám, hogy bármi bajod essen. Főleg azt nem, hogy teherbe ess úgy, hogy nem akarjuk.
Te vagy a legfontosabb ember számomra. - Suttogta az utolsó mondatot, én pedig a nyakába ugrottam. Hosszan magamhoz öleltem, ő megpuszilta az arcomat, és egy varázslatos csókkal ajándékoztuk meg egymást.
- Én is szeretlek. - vigyorogtam, Harry meg felkapott mint egy menyasszonyt, és úgy vitt be egészen a szobáig.
- Heló. - köszönt Panna, bár nem láttam, hogy ki az, mert sötét volt, de a hangjából ítélve rá tippeltem.
- Panna? -kérdezte Harry.
- Zavarok? - kérdezte vissza, majd félre akart hívni engem, de Hazza közölte, hogy most nem érek rá. Végül csak kiszabadítottam magam a karjai közül, és elmentünk Pannával a nappaliba.
-Mondjad. - sürgettem ál vigyorral az arcomon, és a tévé mellé mutatott.
- Basszus. - Kaptam a fejemhez mikor megláttam az ott felejtett tesztet.
- Ki ment a fejedből igaz? - nevetett.
- Olyan... szinten eluralkodott rajtam a... félelem, hogy... igen! - dadogtam. - De Panna ez még egyáltalán nem biztos. - nyugtatgattam, mivel láttam, hogy könnybe lábad a szeme.
- Hogy érted, hogy nem biztos? Adri hánytál! Egész héten furán viselkedsz! - kiabált velem, mire Harry kiszaladt a szobából, és befogva Panna száját a szobánk felé vezette.
Ott álltam lesokkolva, egyedül, és fel se fogtam mi történik.


* Harry szemszöge*
- MI A FRANCÉRT ORDIBÁLSZ? - kérdezte suttogva, még is üvöltött.
- TE ROHADÉK! - mondta könnyes szemmel, és hozzám vágott minden lehetséges tárgyat ami a közelében volt.
- Mi a bajod? - kérdeztem a kezemmel védekezve az éppen felém repülő poharat, ami össze is tört, úgyhogy gondolom a csörömpölésre felébredt Zayn berohant a szobába, megfogta Pannát, és kivitte a szobából. Közben végig rugdosott a levegőben, és a kezével kapálózott.
Az egész pár perc alatt zajlott le, de brutális volt.


*Zayn szemszöge*
- PANNA. - fogtam le a kezeit, és szó szerint karmolni kezdett.
- ZAYN . - mondta kibőgött szemmel mikor a szobába értünk, és sikerült lenyugtatni.
- Mi van ha elveszítem? Ha elveszítem a legjobb barátnőmet...? Vagy ha már sose lesz olyan mint régen?