*Adri szemszöge*
Reggel hatkor keltem, és mire elkészültem, már indultam is a suliba.
- Harry? - kérdeztem meglepetten mikor kiléptem az ajtón, ugyanis a barátom, ott várt rám.
- Igen?
- Te... hogy hogy itt?
- Nem mondtam, hogy jövök érted?
- Ö... De lehet... - mondtam a betont bámulva, majd odajött hozzám, és megcsókolt.
- Hé. - mondta az államat tartva. - Minden oké?
- Nem. - ráztam meg a fejemet, és beültem a kocsiba.
Attól függetlenül, hogy nem érezem túl jól magam, örültem, hogy Harry eljött értem. Nagyon örültem.
Az Impossible cím szám szólt az autóba, mikor felcsavartam a hangerőt, Harry viszont kikapcsolta a rádiót.
- Mi van? - kérdezte idegesen.
- Neked milyen volt az első gimis napod? - vágtam rá egyből.
- Szar. - jelentette ki határozottan.
- Ezzel most tudod mennyire megnyugtattál?
- Nem azért volt szar, amiért te gondolod. - nevetett. - Hanem mert nem ismertelek.
- Akkor ezt most úgy veszem mintha nem is mondtad volna.
- Mert?
- Mert hülyeség! Ez nem válasz a kérdésemre. - válaszoltam gúnyos mosollyal.
- Hülyeség... - ismételte meg a szája szélét rágva. - Ha arra vagy kíváncsi, hogy milyen az új élet, megmondom neked! Sokkal jobb... mint az általánosban! Sokkal... De erre majd te is rájössz. - mosolygott.
- Kösz. - sziszegtem, és visszakapcsoltam a rádiót, mire Harry kikapcsolta. Ezzel elvitatkoztunk egy darabig, de oda értünk az iskolához.
- Bekísérlek. - mondta, és már ki is pattant a kocsiból, és nyitotta nekem az ajtót.
- Tuti megutálnak. - mondtam vonakodva.
- Akkor ne mutatkozzunk sehol. Igazad van. - vágta rá, és visszaült a kocsiba.
- Most akkor nem jössz?
- Tuti megutálnak. - ismételte meg gúnyosan, és már indult volna, mikor megállítottam.
- Nee. Várj. Nem úgy értettem. - magyarázkodtam, és ereimben meghűlt a vér, mikor valaki megfogta a vállamat, és maga felé fordított.
- ZAYN. - üvöltöttem fel, amivel sikerült oda csődíteni az egész iskolát.
- Zayn? - visítozott egy lelkes "rajongó", és oda szaladt hozzánk. - Úristen! Nem hiszem el! Zayn Malik. Járunk? Légy a férjem! Te hány gyereket akarsz? Nekem teljesen mindegy csak legyen köztük egy lány. Szerintem kettő a legideálisabb, de tényleg te döntöd el. Az egyik legyen mondjuk Larry. Mert imádom Louist és Harryt is. De nekem te va...
- Khm. - köhintett Panna, aki mindvégig Zayn mellett állt, és fogta a kezét.
- Te meg ki vagy? - kérdezte a rajongó, és végigmérte Pannát a szemével.
- A barátnője. - vágta rá Harry, a "fan" pedig úgy döntött átpártol Harryre, és neki is elmondja, hogy tavaszi esküvőt szeretne, nyolc gyereket, kit hogy hívjanak, és még egyéb érdekességeket.
Miután közöltük vele, hogy van barátnője, ráadásul én vagyok az, levágott egy laza húsz perces hisztit. Mivel majdnem elkéstünk miatta az első óráról, lihegve ültünk be az egyetlen szabad padba, ami az első sorban volt...
- Na nee... - mondta Panna szomorúan, majd levágódott az egyik székre, én pedig mellé, mikor Harry és Zayn jött be a terembe, és az új osztálytársak visítozásban törtek ki.
- Segítsetek. -suttogtam, arra utalva, hogy kellően rossz helyen ülünk.
Zayn vette az adást, és rendezkedni kezdett, így az utolsó sorba kerültünk.
- Köszönjük. - suttogta Panna, Harryék bólintottak, majd elnézést kértek a tanárnőtől,és Harry a fülébe súgott valamit, mire a tanárnő csak bólintott. Mivel szintén nagy one direction rajongó. Egyszercsak a fiúk hátra jöttek hozzánk.
- Mi van?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Megnézzük az órát. - vigyorgott Harry, és nyomott egy puszit az arcomra, mire mindenki "húú"-zni kezdett.
- Harry Styles. - sziszegett a tanárnő, mire Hazza visszaült a helyére, és keresztbe fonta a karját.
Az osztályfőnök gyorsan ledarálta a tudnivalókat, és rátértünk a one directionre. Mivel az osztályban az összes lány oda van értük, folyton gyilkos pillantásokat vettettek ránk.
- És mond csak Zayn. Ő a barátnőd igaz? - kérdezte az egyik új osztálytársunk, Liz.
- Igen. - vágta rá határozottan, majd magához ölelte Pannát.
- Klassz. - nyafogott Liz, majd kiment a teremből, és becsapta maga mögött az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése