10.fejezet - Magyarország

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Ha tetszik, írjatok véleményt. Jó olvasást!(:


*Adri szemszöge*
Ott álltunk kilencen bőrönddel a kezünkben ,és földbe gyökerezett a lábunk...
- Na most mi lesz? - súgtam Harrynek, aki még mindig fogta a kezemet.
Ránéztem Pannára, majd Zaynre, mindketten az ajkukat harapdálták (úgy tűnik ez Pannára átragadt).
- Nem tudom. - válaszolta,de még mindig nem engedett el.
- Adrienn? - jött oda hozzám anyu.
- Sziaa...
- Csak nem ő a híres Harry Styles? 
- De anyu, bemutatom Harryt. Harry, az anyukám. - mondtam remegő hangon.
Kezet ráztak, Harry végig próbált nyugodtan tűnni.
- Nagyon örülök. És hol jöttetek össze? - kérdezte 
- Hát igazából már a reptéren találkoztunk. - vágtam rá
- Rendben. Majd haza felé mindent megbeszélünk. Harry, te velünk jössz. Panna haza jutsz?
- Persze...- válaszolta. -majd beszéljünk. - súgta oda nekem, mi pedig elindultunk a kocsi felé.
Az út első pár perce kínos csöndben telt.
- Szóval... Én nem akarom elrontani ezt a bájos tini szerelmet, úgyhogy nem foglak leszidni amiért nem szóltál... De...!Panna anyukája tudja?
- Igen! - válaszoltuk egyszerre.
- Mérges volt?
- Hát.. a lényeg, hogy elfogadta.
- Nos akkor a legjobb ha én is ezt teszem. -mondta mosolyogva
Harryvel egymásra néztünk, majd megfogtuk egymás kezét. Az út hátra lévő részét beszélgetéssel töltöttük. Anya sokat röhögött, és mire haza értünk, teljesen a szívébe zárta Harryt.
Szóval merre laksz? - kérdezte 
Egyből össze néztünk, és rögtön hívtam is Pannáékat. 
- PANNA. - üvöltöttem bele a telefonba.
- igen?
- Hol a fenébe fognak lakni a fiúk...és a lányok?
- Találkozhatunk a város házán? Ott megbeszéljük!
- Oké. 
Miután letettem a mobilt, megkértem anyát, hogy vigyen minket a város házára. Szerencsére azt is kitudtam harcolni, hogy Pannánál aludhassak. Mikor megérkeztünk, a többiek már mind ott voltak. 
Elköszöntünk anyától, és megígértem, hogy holnap délelőtt otthon vagyok.
- Sziasztok.. - köszöntünk egyszerre.
- Minden rendben volt? 
- Igen. - válaszoltuk mosolyogva.
 Panna a telefonját nyomkodta, mi pedig köré álltunk, és lefoglaltunk a fiúknak egy-egy szobát.
Elindultunk a szálloda felé, és mivel Panna anyukája úgy tudta, hogy Panna nálunk alszik, én anyukám pedig, hogy én Pannánál, mindketten a hotelban aludtunk a többiekkel.
Liam és Danielle egyből elfoglalták a szobájukat, mi pedig még a hallban beszélgettünk.
- Niall és Eleanor hol vannak? - kérdezte Louis.
Mindannyian a bár felé néztünk, ahonnan Niall 10 szendviccsel tért vissza.
- Kértek? - kérdezte, remélve, hogy nemleges választ kap.
Megráztuk a fejünket, majd Eleanort láttuk vissza jönni egy borítékkal a kezében.


*Panna szemszöge*
Mikor megláttam Eleanor kezében a borítékot, rögtön Zaynre néztem, aki a földet pásztázta, de láttam, hogy rázkódik a válla a nevetéstől.
- Hülyee... - súgtam oda neki, mire ő rám nézett és elmosolyodott.
- Mi lehet ez? - kérdezte Eleanor. - Ó Louistól jött. - mosolygott
Harry észrevette, hogy Zayn röhög, úgyhogy tudta, hogy közünk van a dologhoz, de nem szólt.
- Én nem küldtem neked semmit. - válaszolta Lou.
Eleanor ránk nézett, Zayn már olyan szinten szakadt a röhögéstől, hogy a dolog teljesen egyértelművé vált, és hozzá vágta a csomagot.
- Héé. Ez fájt. - mondta.
Egy idő után Liamék is csatlakoztak hozzánk. Mivel nem nagyon akartunk kimozdulni a nagy melegbe, a nap további részét beszélgetéssel töltöttük. Egyetlen egy rajongó sem zavart meg minket. 
Mikor eljött az ebéd idő, Niall futott is az étterem felé, de nem látta az üveg ajtót, ezért véletlen neki rohant. 
Akkorát csattant, hogy mind felkaptuk rá a fejünket, és oda siettünk hozzá.
- Niall jól vagy?  - kérdezte Liam aggódva. 
A fejét fogva feküdt a padlón, mikor mondta, hogy hívjuk a mentőket. 
Adri egyből tárcsázta a számot, és két perc múlva már itt is voltak. Zayn, Harry, és Adri kísérték el a kórházba.


*Harry szemszöge*
- Fél órája ülünk itt és még mindig semmi. Mi a fene van már? - kérdeztem idegesen.
- Nyugi. Minden rendbe lesz. - válaszolta Adri, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
Pár perc múlva kijött a nővér a szobából. Mi pedig egyből felpattantunk a székből, és vártuk,hogy mondja mi van Niallel. 
- Sajnos rossz hírekkel szolgálhatok. - mondta szomorúan.