2012. június 20., szerda

4.fejezet - És most...?

Itt is van a 4. rész. Ha tetszik, ne felejts el kommentelni! Jó olvasást (: 


*Panna szemszöge*
A döbbenettől mozdulni se tudtam,ahogy Zayn se. Pár másodperc után fogtam fel, hogy mi történik...
Leugrottam Zaynről, ő kipattant az ágyból, anya pedig megfordult, és kisétált a szobából. 
Egy pillanatra Zayn-re néztem, olyan "most mi van" arccal, mire ő megvonta a vállát.
- Basszus! - suttogtam, majd anya után rohantam. Lerohantam a portára, de nem találtam. 
- Elnézést! Nem látott egy nőt kimenni? - kérdeztem
-De igen, és elég feldúltnak tűnt. Minden rendben? Egyébként azt ajánlom ne menjen ki, mert itt egy csomó visítozó kislány.
- MI? - kiáltottam, és kifutottam a hotelből. Átvergődtem magam a rajongókon, és láttam  anyát ahogy beszállt egy taxiba, majd elhajtott.
- Még véletlenül se beszéljük meg! - üvöltöttem, de nem hallatszódott belőle semmi a rajongók visítozása miatt.
Nem bírtam tovább, kitört belőlem a bőgés, és lerogytam a földre. Ott térdeltem, szakadó esőben a Nemours előtt, mikor a directionerek kétszer olyan hangosan visítoztak (ha az lehetséges).
Hátrafordultam, hogy megnézzem mi történik, és láttam, hogy Zayn fut felém, majd letérdel hozzám.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Bocsáss meg! 
- Tessék? 
- Bocsáss meg! ismételtem meg, de csak a számról tudta leolvasni mit mondtam.
- SZERETLEK! -üvöltötte, olyan hangosan, hogy mindenki elhallgatott...
Kerek szemekkel rá néztem, és megcsókoltam, majd a fülébe súgtam. 
- Én is téged! 
Hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Sms. - suttogtam.
- Anyukád? 
Megnyitottam az üzenetet amiben ez állt:


* Szia kicsim! Ma apáddal meg akartunk látogatni titeket Párizsban,
De rossz szobába nyitottam be, ahol éppen egy párocska... szóval érted..Csak a 
srác arcát láttam,az a fiúcska volt a kedvenc bandádból tudod.
Elég kínos volt a helyzet, úgyhogy gyorsan le is léptem. Remélem nem gond, 
hogy nem találkoztunk. szeretlek. Puszi: Anyu.*

Miután elolvastam az üzenetet, megmutattam Zaynnek, aki percekig szakadt a röhögéstől, átölelt, és úgy döntöttünk vissza megyünk a többiekhez.

* Harry szemszöge*
Amint Pannáék elmentek, hoztam egy üveg pezsgőt, és töltöttem mindenkinek, kivéve Adrit, amiért ő felvont szemöldökkel nézett rám.
- Ez komoly? - nevette el magát
- Hány éves is vagy? Tizeeeen...
- Ki ne mondd! - Fogta be a számat.
- Kubu jöhet? - gúnyolódott Eleanor
- Kakaó?-folytatta Lou.
- Héé!- szólt rájuk Adri.
- Iszol az enyémből.- mosolyogtam rá, és nyomtam egy puszit a homlokára.
Adri keresztbe fonta a karjait, és kiharcolta magának, hogy töltsek neki is. Nem bírtam ellenállni.
Már két órája beszélgettünk, iszogattunk, egyszercsak Zayn és Panna állítottak be, csurom vizesen. 
- Ide nem jöttök be! - szólt rájuk Liam
- Tessék? - kérdezték egyszerre
Kezükbe dobtam egy-egy váltás ruhát, majd elmentek a másik öltözőbe. 
- Szerintem tegyük el a pezsgőt! - mondta Eleanor
- Hát... ha Zayn meglátja tuti nem marad józan, azt pedig Panna nem akarja végig nézni! - mondtam őszintén, és elraktam az üveget. 
Mikor vissza értek, mind Pannán röhögtünk, aki röhejesen festett Zayn ingébe
- Most mi van? - kérdezte. A méretemben nem volt! 
Leültünk a földre egy körbe, mint egy tök összeszokott csapat, akik évek óta ismerik egymást. 
Adriék is tökéletesen beilleszkedtek, ez alatt a pár nap alatt. 
- Srácok. én hulla  vagyok. - jelentette ki Adri, majd pár perc múlva az ölembe feküdt.
Lassan mindannyian elfáradtunk úgyhogy úgy döntöttünk már nem megyünk sehova, hanem itt alszunk. Hajnali három körül lehetett,(nem láttam pontosan  sötétben az órát) mikor Adrival mindketten felébredtünk.

*Adri szemszöge*
Aznap éjjel Harry kötött pulcsijába aludtam, kinyitottam a szemem és láttam hogy Harry engem figyel. Felálltunk, és csöndben kilopództunk az öltözőből.
- Nem megyünk fel a színpadra? - kérdezte
Meg se várva a választ, megragadta a karomat, és maga után húzott. 
-Meglepődtél?
- Min? - kérdeztem 
- Hogy bemutattalak...
- Eléggé...
- De ugye nem haragszol? 
Megráztam a fejem és hosszasan megöleltem. 
Harry tudta, hogy kiskorom óta énekes akartam lenni, ezért megengedte, hogy énekeljek valamit, ő pedig lemegy nézőnek. Gondoltam egyszer élünk, úgyhogy legyen.
Harry beállt a közönség helyére, és egyes egyedül akkora élményt szerzett nekem, mint nekik a több ezer rajongó. Miután elénekeltem neki a What makes you beautifult, hatalmas "tapsvihart" kaptam.
Annyira boldoggá tett Harry a napokban, hogy örömömben sírni kezdtem, ő pedig felugrott hozzám a színpadra, és megcsókolt. 
- Gyönyörű volt. - súgta a fülembe.
- Persze..- röhögtem el magam.
- Komolyan mondom!
Megöleltem, majd visszamentünk a többiekhez akik érdekes módon ébren voltak, és elég riadt fejet vágtak.
- Mi történt? - kérdezte Harry.
- Itt ragadtunk...
- Hogy érted? -kérdeztem.
- Bezárták a stadiont. - röhögött Panna.
- Ez egyáltalán nem vicces! - mondta Eleanor.
- Nyugi már. Valakinél biztos van telefon... - mondtam.
Mire megrázták a fejüket. 
- Nálam van. - mondta Panna.
- Na látjátok, semmi gond. - válaszoltam mosolyogva.


*Niall szemszöge*
Mivel eljött a reggel, mindannyian mondtuk Pannának, hogy mostmár hívhat segítséget.
- Éhen halok. - mondtam, mire mindenki csak egy fejrázással reagált.
- Kit hívjak? - kérdezte Panna
Zayn mellé állt,és a telefonját pásztázta fél kezével átölelte, másikkal egy csokit fogott, amit aztán nekem dobott.
- Örök hála. 
Zayn bólintott, majd tovább nézte Panna telóját. 
- Szomjas vagyok. 
- Niall! - kiáltott rám mindenki. Mire én összerezzentem, és csak csöndben lapítottam tovább.


*Panna szemszöge*
Telefonommal a kezemben álltam, és vártam, hogy a fiúk mondják kit hívjak. 
- Én nem tudok egy számot se. - mondta Louis.
- Én se. - mondta mindenki(!) amitől ledermedt a mosoly az arcomról.
- Akkor csak egy választásunk maradt! 
Az ablak felé néztem, de mivel a harmadikon voltunk, mindenki megrázta a fejét.
- Anyu! - jelentettem ki.
- Csak azzal annyi a probléma, hogy ő Magyarországon van, mi meg Párizsban. - mondta Adri
Zaynnel összenéztünk, majd nevetni kezdtünk. Hirtelen  arcáról lehervadt a mosoly. 
- Engem felismert... - suttogta.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése