1.fejezet - Hotel Nemours

Június 15-én utolsó tanítási nap, elhatároztuk a barátnőmmel, hogy megbeszéljük a szüleinkkel a Párizsi utunk részleteit. Már egy éve ezt tervezgettük, minden tökéletesen ki volt találva. Eszünkbe jutott az ötlet, hogy milyen lenne, ha ballagási ajándékként elutazhatnánk egy hétre, csak mi ketten. Egy nappal az indulás előtt voltunk, és kellő izgalommal pakoltuk a bőröndünket. Mivel hajnali ötkor indul a gépünk, Adri nálunk aludt. De este hétkor már aludtunk is. Már előre kikészítettük a holnapi ruhánkat, hogy korán reggel ne kelljen vele bajlódni.

*másnap reggel (már Párizsban)*

Megkerestük a bőröndjeinket, és már indultunk volna, de el kellett mennem a mosdóba, ezért Adri kint megvárt. Épp a kezemet mostam, mikor őrült sikítozást hallottam. Adri lihegve rohant be hozzám, megragadta a kezem, és maga után húzott. Az Amerikából érkező repülőhöz futottunk, de hatalmas tömeg állt az apró magán gép előtt.

-       Mi van? – kérdeztem értetlenül

-       ITT VANNAK!

-       Kik?

-       A One direction!

-       Te jó ég! Csak maradjunk higgadtak. Oké? Tudod, nem szabad sírni, és visítozni!

-       Igen, igen. –helyeselt Adri, de láttam rajta, hogy alig kap levegőt.

Szerencsétlenül nyomorogtunk a tömegben, és csak lökdöstek az emberek. Mikor elindult a banda a repülőtől, szélsebesen szivárogtak az emberek utánuk. Elég rosszul lettem, ezért szóltam Adrinak.

-       Jó ég! Fal fehér vagy. Gyere, menjünk innen.

-       Ne! Nem akarok. – de éreztem, hogy mindjárt összeesek.

-       Panna! Kiviszlek innen!

-       De… A One direction…

Ez volt utolsó mondatom, mert a következő pillanatban elájultam.

Mikor felébredtem, aggódó arcok bámultak engem. Az egyik Adri, és a többi az 1D volt. A döbbenettől megszólalni sem tudtam, a One direction? Itt, és arra vár, hogy felébredjek? -hűű-

-       Jól vagy? - kérdezte Zayn.

-       Még mindig teljesen le voltam sokkolva, ezért csak eldadogtam, hogy igen, most már jobban.

-       Gyere. Felsegítelek. – nyújtotta a kezét Zayn,

-       El ne essetek. – Röhögött Niall, az egyáltalán nem nevetséges sztorin.

-       Hol laktok? – kérdezte Harry

-       A Hotel Nemours-ban. – vágta rá Adri egyből a választ.

-       Elviszünk titeket!

Átsétáltunk a reptér túloldalára, ahol az 1D kocsija állt. végig biztonsági őrök kísértek minket, vagyis hát a fiúkat. Beültünk a kocsiba, de mivel nem fértünk el, Harry és Lou egymás ölében (!) ültek, ahogy Liam és Niall is, amitől mi szakadtunk a röhögéstől. Louis persze végig vigyorogta az utat.

-       Egyébként Adri vagyok, ő pedig Panna. – mutatkozott be Adri.

*Harry szemszöge*

Amint megláttam, rögtön legyökerezett a lábam. Szóltam is a fiúknak, hogy segítsünk neki. Zayn se tudott hirtelen reagálni, ezért meglöktem a vállát.

-       Mi van? – kérdeztem

-       Ja. Ő. izé. Jó menjünk, persze.

Mivel a többiek is bólogattak, oda rohantunk hozzájuk és megkérdeztük mi történt. A lány, akinek még a nevét sem tudtam már majdnem sírni kezdett ezért a kezébe nyomtam egy zsebkendőt, és rá mosolyogtam.

-       Elájult. Mit csináljak? Mi a fenét csináljak? –pityergett

-       Semmi gond. mindjárt magához tér. – Próbáltam nyugtatgatni

A többiek csak térdeltek mellettünk a földön, és figyelték az eseményeket. Mikor Zayn hirtelen megtörte a csöndet.

-       Jól vagy? –kérdezte, és éreztem, hogy megremegett a hangja. Elég régóta ismerem Zayn-t, és még sose láttam ilyennek.

Aztán felsegítette a lányt. Miután túlestünk a „romantikus” pillanatokon, elindultunk a kocsi felé. De azon a rövid úton sem volt könnyű megfékezni a rajongókat. Beszálltunk az autóba, de sajnos Lou ölébe kerültem…

-       Egyébként Adri vagyok, ő pedig Panna.

Adri… mondtam ki magamba többször is. Akkor nem csak ő maga gyönyörű, hanem a neve is. Ekkor jöttem rá, hogy elég idióta fejet vágok, amiért mindenki engem nézett.

-       Bocs, csak izé… gondolkoztam. – vágtam ki magam.

Mikor megérkeztünk a Hotel Nemourshoz, kiszenvedtem magam Lou öléből, és kiszálltam a kocsiból a lányokkal, és Zaynnel, a többiek az autóban maradtak.

*Zayn szemszöge*

Az egész út varázslatos volt. Láttam Pannán, hogy álmos ezért próbáltam arra utalni, hogy nyugodtan rám dőlhet, de szerintem béna kapálózásom, csak cikinek tartotta. Mikor elkezdett mosolyogni, próbáltam egy menő mosollyal válaszolni, ami egyből lenyűgözte (ha minden igaz) és rám hajtotta fejét. Miután oda értünk a szállodához kiszálltunk a kocsiból, és oda sétáltam hozzá.

-       Figyelj. Izéé. Nincs kedved találkozni, mondjuk holnap reggel?

-       Oké. Értem jössz?

-       Persze! – feleltem határozottan

-       Rám villantotta gyönyörű mosolyát és besétált a bőröndjével a hotelba. visszafordult, intett a többieknek. 

*Adri szemszöge*

WOW! Az 1D-veel utaztam egy kocsiban, Harry göndör tincsei viszont teljesen elvonták a figyelmemet arról, hogy Panna Zayn vállára hajtotta a fejét, és úgy aludt. A hotel előtt állva, bőröndömmel a kezemben Harryvel szemben azon gondolkoztam mit is kéne mondanom. Mikor Panna már rég bement a hotelbe, mi még mindig ott álltunk, némán, mikor Harry megtörte a csendet.

-       Ugye látlak még?

-       Nagyon remélem. – feleltem.

-       Esetleg holnap?

-       Akár.

-       Érted jövök olyan 11 körül. Megfelel?

-       Tökéletes!

-       Akkor holnap.

Nyomott egy puszit a homlokomra, amitől teljesen lesokkolódtam, de mivel a fiúk kiabáltak, hogy mindjárt elalszanak, elköszöntünk egymástól, és bementem a hotelba.

-       Panna! Panna!

-       Miaz? – kérdezte óriási vigyorral az arcán.

-       RANDIM LESZ HARRYVEL! –üvöltöttem

-       Hé, kisasszony halkabban! – szólt rám a portás.

-       Hogy micsoda? Harryvel? Te jó ég! – reagált Panna.

Mire mindketten visítozva ugrálni kezdtünk.

-       Lányok megköszönném, ha ezt a szobájukban folytatnák… - mormogta a portás, már idegesebben.

-       Bocsánat! – mondtam, és felrohantunk a szobánkba.

Mikor felértünk Panna furán nézett rám.

-       Valami baj van? –kérdeztem

-       Nem. Nincs, csak el kell mondanom valamit.

-       RANDIM LESZ ZAYNNEL! – üvöltötte.

*Panna szemszöge*

Mikor közöltem vele a hírt, Adri kerek szemekkel nézett rám, és percekig meg se tudott szólalni.

-      Minden oké? – kérdeztem szomorúan.

-       Persze. Csak. Szóhoz sem jutok, mert sose gondoltam volna, hogy te meg Zayn, meg hogy én és Harry. Figyelj, szerintem most feküdjünk le aludni, majd holnap megbeszéljük

-       Rendben.

Elmentem zuhanyozni, és átvettem a pizsimet, bebújtam az ágyba, de sehogy sem tudtam elaludni, végig a holnapi randi járt a fejemben.

            *Zayn szemszöge*

Mikor hazaértünk, a srácok egyből elkezdtek kérdezősködni, hogy mi volt ez az egész, mit csinálunk holnap, ahogy Harryvel is ugyanezt tették. Mint akit faggatnak… Nem nagyon volt kedvem beszélgetni, ezért vettem egy alsógatyát, és befeküdtem az ágyamban. Egész éjjel forgolódtam, sehogy se jött álom a szememre.

*Harry szemszöge*

Miután elválltunk ismét földbe gyökerezett a lábam, pont mint mikor megláttam. Mintha megállt volna az idő. Belezúgtam egy lányba, akit még csak most ismertem meg.

*Másnap reggel (Adri szemszöge)*

 Úristen! 9 óra van! Basszus.

-       Panna! ébresztő! Elaludtunk!!

-       - MIVAN? – kiáltott Panna

-       Nyugi,nyugi. Még annyira nincs nagy gáz.

-       Fürdőszoba az enyém! – jelentette ki Panna, és el is rohant.

Mire mindketten elkészültünk eljött a 11 óra, és a két fiú egyszerre állított be hozzánk,

-       Ö. Sziasztok. – dadogott Zayn, mire Harry vállon ütötte.

-       Mehetünk? – kérdeztem.

-       Persze!- vágta rá Harry.

 *Harry és Adri randija (Adri szemszöge)*

Gyalog indultunk a hotelből, mikor kiértünk az ajtón, Harry átkulcsolta ujjait az enyéimen,és így sétáltunk tovább.

-       Arra gondoltam, hogy mehetnénk az Angelinába…,Úgy hallottam isteni a forró csokijuk – súgta a fülembe

-       Ha te mondod. – mosolyogtam rá, majd megállított és hosszú percekre magához ölelt.

Én már láttam a felénk futó embereket, és sejtettem mi fog történni. Ki fogtunk egy csapat rajongót. El akartam engedni Harry kezét, de ő nem hagyta. egyik kezével a rajongóknak dedikált, másikkal szorosan magához szorított. Mikor közös képet akartak csinálni vele a rajongók, akkor sem akart elengedni, de ekkor már tiltakoztam, és kiharcoltam magamnak, hogy ne legyek rajta a képeken. Miután Harry végzett, megragadta a derekamat, és megcsókolt.

-       Ne haragudj.

Megráztam a fejem, és én is megcsókoltam, hogy biztos legyen magában. Rám mosolygott, majd kézen fogva tovább sétáltunk Párizs utcáin. Beértünk a kávéházba, leültünk egy asztalhoz. Megrendeltük az „isteni” forró csokinkat, és órákig beszélgettünk. nagyon jól éreztem magam, Mikor Harrynek eszébe jutott, hogy még nem is annyira ismerem a fiúkat, bemutatna nekik. Egyből rávágtam, hogy oké, és lassan elindultunk a házukhoz. A fiúk a kanapén ültek, és tv-ztek.

         

       -    Sziasztok. – köszöntünk egyszerre.

-     Adriiiii!  - kiáltott Louis, mire én elkezdtem vigyorogni.

- Gyere, körbe vezetlek.

Megragadta a karomat, és maga után húzott. Berántott az egyik szobába, majd újra megcsókolt.

- Gondolom ez a te szobád. – mondtam.

- Honnan tudtad? – mosolygott.

Adtam egy puszit az arcára, és tovább vezetett a következő szobába. Végig vezetett az egész házon. Hatalmas volt.

-       Azt hittem, csak egy kicsi hotelban szálltok meg míg itt vagytok.

-       Rosszul hitted. –válaszolta kedvesen.

Miután megnéztük az összes szobát, leültünk a többiekhez, és Harry vállára hajtottam a fejem.

-  Harry miért csinálod ezt velem? – Kérdezte Louis, mire mindannyian elkezdtünk röhögni.

  

Egész délután beszélgettünk, DVD-ztünk. Harry az egyik filmen el is aludt, de nagyon aranyos volt.

Este 8 óra körül, mikor vége lett az utolsó filmet, Harry mondta, hogy hazakísér.

Oda értünk a hotelhez, majd szorosan magához ölelt.

- Nincs kedved feljönni?

- Ha nem zavarok…

- Ha minden igaz Panna még nincs itt. Gyere!

*Zayn és Panna randija (Panna szemszöge)*

- Eiffel torony? – kérdezte Zayn mosolyogva
- Úú. jó! – válaszoltam.

Elindultunk, Zayn megfogta a kezemet, amitől én egyből vigyorogni kezdtem. Megérkeztünk, már a torony látványa is teljesen lenyűgözött, hát még, hogy Zayn Malik itt áll mellettem. Felmentünk a tetejére, és onnan néztük Párizst.

- Csinálhatok egy fotót?
- Persze! – majd arrébb álltam, hogy ne legyek benne a képbe.
- Nem a tájról te bolond! Rólunk.
- Ó! Értem. Oké.
Olyan zavarba jöttem, hogy beszélni se tudtam.

Magához ölelt, de mikor lenyomta volna a gombot maga felé fordított és megcsókolt.

-       Kész is.

-       Mutasd!

Felém fordította a fényképezőt, és én is megnézhettem a képet.

-       Klassz lett!

-       Igen! – mondta Zayn határozottan

Órákig beszélgettünk, aztán lassan elindultunk a hotel felé. Zayn végig maga mellett tartott, szorosan fogta a kezem. Ha jól láttam az alatt a pár óra alatt több száz képet készítettek rólunk a rajongók…
Akkor mostmár hivatalosan is együtt vagyunk?

-       Ne menjünk inkább hozzánk?

-       De. Oké. – válaszoltam.

Bementünk a házukba, a fiúk már aludtak.

-       Ezek szerint holnap koncerteztek?

-       Ja mert már alszanak? Igen. Eltaláltad. – mosolygott.

Nincs kedved eljönni?

-       Lehet róla szó. – mondtam.

-       Csak az a helyzet, hogy elég korán... indulunk.

-       Ezzel arra akarsz célozni, hogy maradjak?

-       Tudtam én, hogy okos vagy.

Megborzolta a hajam, én pedig elmentem zuhanyozni, átöltöztem majd bebújtam Zayn mellé az ágyba, és szorosan magához ölelt.

Hirtelen, kopogtak az ajtón.

-       Bocs… Zayn nem akarok zavarni, de Perrie van itt, és beszélni akar veled. – szólt Louis.