14.fejezet - Picúr

Sziasztok! Itt van a 14. rész. Írjatok kommentet. Köszönöm a több mint 500 látogatót. Imádlak titeket. Jó olvasást!(:


*Panna szemszöge*
- Basszus. - suttogtam,majd neki toltam Zaynt a pólójánál a fogva szorosan a ház falához.
- Mi az?
- Mamám az erkélyről néz...
-És gondolod, hogy anyukád nem mesélt neki? - válaszolta gúnyos mosollyal.
- Van kedved feljönni?
- Hát.. Lehet róla szó.
Bementünk, beszálltunk a liftbe, és mikor felértünk a nyolcadikra, mamám már ott állt a nyitott ajtónál, én pedig olyan zavarba jöttem, hogy megbotlottam. 
- Óvatosan. - suttogta Zayn mosolyogva, és elkapta a karomat.
- Sziasztok... 
- Csókolom. - köszönt Zayn bájos mosollyal az arcán.
Mamám leültetett minket a nappaliba, ő pedig elment teát főzni.
Kiálltunk az erkélyre, Zayn kihajolt a párkányon, hogy lássa a várost.
- Ne,ne,ne,ne,ne. - kiáltottam, és elkezdtem sírni.
- Mi a baj? - kérdezte, majd magához ölelt, és végig simította a hátamat.
- Soha többet ne csináld ezt. 
- Ne hajoljak ki? 
- Ne. - válaszoltam könnyes szemekkel. - Lesírtam a pólódat... - mondtam szomorúan, mire röhögni kezdett.
- Panna. - nézett rám a gyönyörű barna szemeivel. - Menjünk be. Gyere. 
A mamám már visszajött a konyhából, és kérdőn nézett rám.
- Mi történt?
- Semmi, semmi. - válaszoltam nevetve.


*Adri szemszöge*
Leviszem a kutyát sétálni, és elkísérlek egy darabig jó? - kérdeztem, mire mindenki bólintott, attól függetlenül, hogy Harrynek szántam a kérdést.
Elindultunk, de Harry kitalálta, hogy most elfog rabolni engem, úgyhogy ellenállhatatlan mosolyával elcsalt magukhoz a hotelbe.
- Oké. Niall eszik, Liam twitcamozik, Zayn nincs itt, Louis Eleanorral beszélget, a többiek pedig a hallban vannak. - Mondta, miután visszajött a másik szobából.
- Ez egy rendkívül fontos információ. - válaszoltam gúnyos mosollyal.
- Hát, ha nem akarjuk, hogy zavarjanak... - vigyorgott, majd közel hajolt hozzám és megcsókolt.
- Adri... Hol van a kutya?
- Jézusom. Picúr... Levettem róla a pórázt, még az utcán, és... basszus...
- Gyere. Megkeressük, csak szólok a fiúknak, hogy segítsenek.
Miután fél óra keresgélés után se találtuk sehol, elmentünk haza és elmeséltük a szüleimnek, hogy mi történt.
- Remek. Nem elég hogy ide jössz fél tízkor hat idegennel, még a kutyát is elhagytátok. Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?
- Kerestük. - mondtam könnyes szemekkel.
- Van egy ötletem. - válaszolta Harry, majd leült a számítógép elé. - Van képetek a kutyáról?
- Van. - vágtam rá, és a kezébe nyomtam a telefont.
Öt perce lapozgatott a képet között, hatalmas vigyorral az arcán, mert többnyire közös képekkel van tele a mobilom. Mikor talált egy képet Picúrról, feltette a gépre, és elküldte Pannának emailben.
- Hívd fel. 
- Oké.
Tárcsáztam a számát, és megkértem, hogy nyomtassa ki nekem jó sok példányban, de azt mondta, hogy menjünk el hozzá, a mamájánál vannak Zaynnel.


*Panna szemszöge*
-Most mennünk kell.Adrinak elveszett a kutyája, és ki kéne nyomtatni a képét.
- Oké, de legkésőbb éjfélre érjetek vissza.
- Rendben. Vagyis... Hogy érted, hogy érjünk?
- Zayn itt alszik. Vagy nem? - kérdezte mosolyogva.
- De! Vágtam rá egyből, hatalmas vigyorral, és már indultunk is.
- Taxival akartunk jönni, de Harry minden áron bérelni akart egy autót, úgyhogy kicsit késtünk.
- Ti értetek ide előbb. - válaszolta Zayn mosolyogva.
- Oké. Ennyien végképp nem fogunk elférni... - mondtam őszintén.
- Múltkor is megoldottuk. -vigyorgott Louis.
- Nem ülök az öledbe! - Jelentette ki Harry határozottan. -főleg mert én vezetek. 
- Hát jó... - Mondta Lou szomorúan.
Mire sikerült beszállni a kocsiba, mondtam, hogy előbb el kell mennem apukámhoz, úgyhogy tettünk egy kis kitérőt. Felrohantam hozzá, de mivel már mindenki aludt, elloptam egy kulcsot, ami apukám iskoláját nyitja..
- Mehetünk. - mondtam a kulcsot lóbálva.
- Hova törünk be? - kérdezte Liam.
- Egy iskolába.
- Tessék? - kérdezték egyszerre.
- Csak ez az egy megoldás van...
Odaértünk a sulihoz, ahol tök sötét volt, nem volt ott senki, legalábbis reméltük.
Bementünk,elővettem a telefonom, és megkerestem benne a riasztó kikapcsoló kódját.
- Louis! - kiáltottam rá, és mégis suttogtam. - Ha azt a vonalat átléped, megyünk a börtönbe...
Kérdőn nézett rám, majd mind oda jöttek hozzám. Beütöttem a kódot, és felrohantunk apa irodájába.
- Rohadt sötét van. - mondta Adri Harry kezét szorongatva, majd belerúgott egy székbe, amitől annyira megijedtem, hogy felsikítottam. 
- Ki van ott?- kérdezte egy ismeretlen hang, és zseblámpával felénk világított.
- Feküdj. -suttogtam, mire mindenki hasra vágódott.
- Basszus, basszus... - mondta Eleanor, és látszott rajta, hogy a félelemtől mindjárt sírni kezd.
- Mikor megindult felénk a biztonsági őr, felpattantunk, és őrülten futni kezdtünk a folyosón. 
- Erre. - Mutattam a lépcső felé, és felrohantunk az emeletre, de Louis megbotlott, és mivel a bokámba kapaszkodott, én is elestem. 
- Jól vagytok? - kérdezték a többiek, de nem válaszoltunk, csak veszettül rohantunk tovább.
- Vészkijárat... - suttogta Harry, majd kimentünk az ajtón.
- Rendőrök...- jelentettük ki egyszerre, rémült hangon.
- Ne haragudjatok. - mondtam, és kitört belőlem a bőgés.