Sziasztok! Meghoztam a 43.részt. Mivel Ipadon írtam lehet, hogy vannak benne hibák. Azért én megpróbáltam átnézni. Úgyhogy ezért mindenkinek bocsánat, és Jó olvasást!(:
*Adri szemszöge*
Soha nem izgultam még ennyire. Megszorítottam Harry kezét, majd köszöntünk a doktornőnek.
- Sziasztok. - köszönt kedvesen, majd leültetett minket.
- Mennyire sikerült beszélni erről a... dologról? - kérdezte az orvos.
-Hát.. Sokat beszéltünk. Adri ma nem mentiskolába mert nagyon hányingere volt, és rosszul érezte magát. - magyarázott Harry. - Én egész nap mellette voltam, és... Tehát együtt voltunk.
- Értem... Szülők mennyit tudnak az egészből?
- Nem sokat...- vágtam rá.
- Szóval semmit. Értem.
- Azt se tudják, hogy hol tart a kapcsolatunk. - vakargatta harry a homlokát. - Ők úgy gondolják ez egy " tipikus tini szerelem". De nem. Nem hinném. Ennél sokkal többről van szó. Én nem sokára 19 leszek. Eljött az az idő, hogy,meg akartam találni az igazit. Ezt nem is félek már kimondani. Tudom, hogy Adri az. Nem keresgetek, nem nézek más nők után. Akárki mond rólam bármit. Most ezzel megcáfolnám azt is, hogy az idősebb nők jönnek be inkább. Ezt sose mondtam, egyszerűen csak eddig nem nagyon... Sőt egyáltalán nem volt dolgom, nálam fiatalabb lánnyal. Bele se gondoltam, hogy majd egy nálam fiatalabb emberben fogom megtalálni azt, amit keresek. És most akármit szorongat abban a borítékban... Én a barátnőm mellett fogok állni. Fogni fogom a kezét, és támogatni minden helyzetben!
- Harry...- mondtam a könnyeimmel kűzködve. - szeretlek. - öleltem magamhoz, majd a fülébe súgtam:
- Akkor lássuk...
A doktornő pár másodpercig csak mosolygott, majd a kezében tartott borítékra nézett.
- nem tudom, hogy közöljem veletek a hírt... Szeretnétek elolvasni, vagy felolvassam, vagy csak egyszerűen közöljem veletek, azt az egy szót.... Ami....
Ebben a pillanatban mintha megállt volna az idő. Olyan szorosan fogtam Harry kezét, hogy Szinte elszorítottam a vérkeringését.
- Várjon. - mondta Harry, majd kikapta a kezéből a papírt. - olvassuk fel mi...- suttogta, én pedig bólintottam.
Kivette a lapot a borítékból.... A szó ami rajta állt, pedig nem volt más... Mint az, hogy:
- negatív. - üvöltöttük Harryvel egyszerre, majd megöleltük egymást.
Olyan örömet, amit ketten kaptunk, és éreztünk, még nem tapasztalhatott soha, senki.
Felpattantunk a székből, és mint két őrült, ugrálni kezdtünk.
- ADRI. - üvöltötte Harry és mindkettőnkből kitört a bőgés.
- HARRY! HARRY! - visítoztam, és megcsókoltam.
Ilyen idiótán még sose csókolóztunk, mert mintha közben ugrálni akartunk volna. Szóval érdekesen néztünk ki.
- köszönjük. - mondtuk kisírt szemmel a doktornőnek egyszerre, majd oda ugra bugrálva hozzá megöleltük, és megpusziltuk az arcát.
- Harry. Most, hogy ilyen jó kedvedben vagy... Adnál nekem egy autógrammot? - kérdezte a doktornő mosolyogva.
- Tizet is!!!- jelentette ki Harry.
Még sose láttamilyen boldognak. De tudtam mit érez. Pontosan tudtam.
- Ezentúl óvatosabban. - kacsintott az orvos,mi pedig nevetve kimentünk a rendelőből.
Kézenfogva futottunk ki a kórházból. Mindenki csak nézett, hogy mit szívtak ezek? Az előbb még egy fokkal fancsalibb képet vágtak...De nem is érdekelt semmi más. Csak Harry. A barátom. Akibe mostmár egészen biztos, hogy totálisan beleszerettem.
áááááááááá dejóóóóóóóóóó.:DDDDDDDDDDDD
VálaszTörlés